A Gyerekek jobban tanulnak nyelveket: mítosz vagy igazság?

Sokan hallották már, sokan el is hiszik, de hányan jártak utána, hogy valóban igaz-e?

Nagyon népszerű az alapvetés a nyelvekkel foglalkozók körében, miszerint a gyerekek valamilyen rejtélyes módon jobban tanulnak nyelveket, mint a felnőttek. Sőt mi több, rengeteg ember gondolja úgy, hogy a kicsi gyerekek tudnak kizárólag jól megtanulni egy nyelvet, a felnőttek erre nem képesek, és hogy ez tudományos tény, egy olyan axióma, amin nem lehet változtatni. De vajon igaz ez valójában? Vagy mindez csak a felnőttek kifogása a saját lustaságuk leplezésére? A legtöbb ember nem jár utána, hogy mi ennek a kijelentésnek az igazságalapja, vagy, hogy van-e egyáltalán. Ebben a cikkben ezt a jelenséget fogom kielemezni a teljesség igényével, hogy egyszer s mindenkorra eloszlassuk a kérdőjeleket.

MÍTOSZ VAGY IGAZSÁG?

Valójában teljesen érthető, hogy miért gondolkoznak sokan így automatikusan. Az anyanyelvünket mindannyian gyerekként sajátítottuk el, később pedig szinte mindenki ütközött nehézségekbe az iskolai nyelvórákon, amiből sokan arra a következtetésre jutottak (teljesen jogosan), hogy az idegennyelvek csak nagyon nehezen sajátíthatók el egy bizonyos kor után. Mindenki csak azt látja, hogy a gyerekek milyen jól fejlődnek hozzájuk képest, ők pedig szenvednek a nyelvvel.

A valóságban azonban azt is látni kell, hogy a gyerekek éjjel nappal a nyelvvel foglalkoznak, folyamatosan körülveszi őket, rengeteget kérdeznek, és hibáznak is, a szüleik pedig folyamatosan javítják őket minden szempontból – és még így is 10-14 évesen tudnak csak egy felnőtt nyelvhasználatához képest elfogadhatóan beszélni. Ezzel szemben a legtöbb felnőttet (ezalatt ebben a cikkben a 16 évnél idősebb embereket értem) ha megkérdezzük, hogy mennyi időt foglalkozott a nyelvvel aktívan mondjuk az elmúlt egy hónapban, általában az a válasz, hogy maximum néhány órát, vagy még annyit sem.

Ha egy felnőtt rendszeresen foglalkozik egy idegennyelvvel, a kifejlett agy intelligenciáját és konceptuális felfogóképességét kihasználva akár 1-3 év alatt is eljuthat olyan szintre, ahol egy 10-14 éves anyanyelvű gyerek van, vagy még feljebb is. Csupán 4-6 év megfelelő tanulás mellett pedig akár már akadémiai szinten is elsajátítható egy nyelv. (Collier, 1989; Cummins, 1981) Sőt, egyes kutatások szerint a nem angol nyelvterületen felnőtt emberek számos esetben akár le is körözhetnek átlag anyanyelvűeket a strukturált tanulási tematikáknak köszönhetően (Cummins, 1981; Ramirez, Yuen, & Ramey, 1991). Rengeteg olyan videót is találhatunk az interneten, ahol olyan emberek mutatkoznak be, akik nulláról fél-1 év alatt felsőfokú szintre jutottak egy nyelvből. Nekem ez angolból 1 év alatt sikerült úgy, hogy mindössze néhány szót ismertem, mikor elkezdtem tanulni. (Ha valakiben felmerült: nem, nem vagyok nyelvzseni, ahogy a legtöbben nem azok, akik ilyen eredményeket produkálnak. A valódi nyelvzsenik, ún. polygot-ok már fiatal felnőttként akár 10+ nyelven beszélnek folyékonyan. A német nyelvet például én is hagyományos módszerekkel tanultam az iskolában, így 8 év tanulás után csupán egy középfokú nyelvvizsgát tudtam tenni. Miután németből is áttértem a saját módszeremre, 5 év kihagyás után csupán 3 hónap alatt 80% feletti felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Mivel angolból a kezdetektől fogva megfelelő módszerrel tanultam, így értem el a fent említett eredményt.)

DE AKKOR MÉGIS MI OKOZZA AZ ESETLEGESEN TAPASZTALHATÓ KÜLÖNBSÉGEKET? MIT MOND A TUDOMÁNY?

Az a mítosz, hogy a gyerekek jobban tanulnak nyelveket Lenneberg kutatásból származik. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek agya „rugalmasabb” és ezért könnyebben tud elsajátítani olyan új információkat, mint például egy nyelv szókincse. (Lenneberg, 1967) Ezt azonban hamar megdöntötték. Egy extenzív kutatás keretében bizonyításra került, hogy azonos feltételek mellett a serdülőkorúak és felnőttek kivétel nélkül és következetesen jobban teljesítenek nyelvtanulás terén, mint a kisgyermekek. (Snow és Hoefnagel-Hoehle, 1978) Az egyetlen kivétel ez alól a kiejtés volt. Erre a legjobban kifejtett magyarázatot Lauren Neergaard, a Washingtoni Egyetem kutatójának 2009-es publikációja adja. Minden nyelv hangzókészlete egyedi. A gyermekek agya átlagosan 0 és 7 éves kor között képes ezeket az egyedi mintákat ösztönösen felismerni és megkülönböztetni. Azokat a hangzókat, amik egy gyermek által elsajátított nyelvbe nem illenek bele az agy egyszerűen ignorálja, ez okozza az akcentust a később elsajátított idegennyelvekben. (Neergaard, 2009) Konkrét példa erre a jelenségre, hogy a magyarok nem alkalmaznak hajlított (ún. schwa) hangzókat, így a magyarok nagy része az angolban sem fogja használni őket. Ezért van a legtöbb magyar embernek erős akcentusa úgy, hogy ez sokszor még csak nem is tudatosul. Azonban attól, hogy valaki elsajátít egy bizonyos hangzókészletet kisgyermek korban, az nem azt jelenti, hogy már semmi más módszer nem áll rendelkezésére ahhoz, hogy jó kiejtéssel megtanuljon felnőttként egy második nyelvet, aminek más a hangzókészlete. Például a zenei hallás fejlesztésével és megfelelően koordinált utánzással felnőtt korban is nagyon magasszintű fonetikus képességeket lehet kialakítani. (Sloane C. von Wertz, 2017) Személyes esetemben például 3 év tanulás után már gyakran angolok/amerikaiak is anyanyelvűnek hittek, pedig 17 évesen kezdtem angolul tanulni.

Az esetlegesen tapasztalt nyelvtanulási fogékonyságban tapasztalható különbségek okai szinte kizárólag a gyermekek szociális „előnyeihez” köthetőek, nem pedig valami rejtélyes pszichológiai csoda okozza ezeket. (Newport, 1990) A gyermekeket körülveszi a nyelv, amikor tanulnak. A felnőttek mindent elmagyaráznak nekik, és eleve az ő szintjükön szólnak hozzájuk, ha kell többször is elmondanak dolgokat, amíg tényleg meg nem értik. A gyerekek gyakorlatban tanulják a nyelvet: ha például azt a szót hallja, hogy alma, akkor az általában azért van, mert éppen egy „ízletes piros gyümölcsöt” fog kapni. Ha a „nem” szót hallják, és kapnak egyet a fenekükre, rögtön megtanulják, hogy milyen hangsúly milyen érzelmekre utalhat. A gyermekek tehát folyamatosan elmélyülnek a nyelvben, és erre szükségük is van a túléléshez. Ezzel szemben a felnőttek szólistákat és nyelvtankönyveket kapnak a legtöbb iskolában. A rengeteg utánzás és ösztönös megismerés, melyek a gyermekek egyik legnagyobb előnyei, szinte teljesen hiányoznak a hagyományos oktatásból. Emellett a felnőttek nagy része folyamatosan csodatablettákat, kiskapukat vagy épp kifogásokat keres. A nyelvtanuláshoz azonban nincsenek igazán rövidutas megoldások, már ha valaki tényleg magas szintre szeretne jutni.

ÖSSZEGZÉS

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a nyelvtudás egy képesség, amit ki lehet fejleszteni felnőttként is tökéletesen, annak ellenére, hogy a gyermekeknél ez ösztönösen megtörténik az anyanyelvük esetében. Azonban a gyermekeknek sem könnyű, rengeteg hibát vétenek, és évekre van szükségük, mire odaérnek. Attól, hogy nem emlékszünk a folyamatra, csak élvezzük az állapotot, hogy beszéljük az anyanyelvünket, nem volt könnyű megtanulni. Gondoljunk csak bele mennyit szenvedtünk magyarórákon az általános iskolában…

A legtöbb embernek nem elég, hogy szimplán tanulja a nyelvet egy könyvből, vagy eljár órákra és megcsinálja a házi feladatot. Számos egyéb aspektust is figyelembe kell venni, ha tényleg magas szintre szeretne jutni valaki. A magas szintű nyelvtudáshoz szükséges egyéb képességeket (relatív hallás, memória, általános intelligencia, produktivitás stb.) is fejleszteni kell, enélkül a bukás szinte garantált. Éppen ezért alkottam meg a GEM programot, amely reagál ezekre a kihívásokra is, így végre aki valóban akar, annak itt a lehetőség. Aki pedig kifogásokat keres, kénytelen lesz valami mást kitalálni ahelyett, hogy a gyerekek jobban tanulnak nyelvet. 🙂

Vágj bele Most!

Kattints a gombra és tudd meg hogyan csatlakozhatsz a Gary’s English Method (GEM) angol nyelvtanfolyamhoz!

error: Sorry, this premium content is protected!